Bevezetésként talán elég megemlítenem Ray Cooney nevét. Ha még erről sem ugrik be semmi, folytathatom a sort a Páratlan Páros rekeszizom-próbáló poénjainak említésével. Ha még mindig értetlenül olvasnád soraimat, akkor az egyetlen gyógyírt az jelentheti,ha elmész és megnézed a Család ellen nincs orvosság klasszikus bohózatát, mely természetesen Ray Cooney tollából (vagy ceruzájából J) született, aki köztudottan a félreértéseken alapuló vígjátékok atyja, egyenesen Angliából.

Az egész egy orvosi társalgóban kezdődött…ez volt s ez az a hely, ahol a londoni kórház „csendes” élete pár óra alatt teljesen felkavarodott. Dr.David Moltimore (Petneházy Attila) példás neurológus, az idegsebészet legjobbja éppen kivételes fontosságú előadást készül tartani egy fontos konferencián-ha hagynák átolvasni beszédét a drága kollégák,akiknek ekkor legnagyobb gondjuk a karácsonyi színi előadásra szolgáló női és kalóz ruhák válogatása-,amikor betoppan valaki,akit legmerészebb álmaiban sem várt volna, mégpedig a 18 éve nem látott szeretője, Jane Tate nővér (Pregitzer Fruzsina). A dolog látszólag nem lenne olyan bonyolult, ha a recepciónál nem várakozna 18 éves Leslie fia (Balogh Gábor) felbőszülten, apját mindenképp látni akarva és vele együtt egy őrmester (aki ittas vezetésért szeretné az ifiurat behurcolni a kapitányságra.) A példás férj azaz David sietne előadását megtartani, el szeretné kerülni fiát és ügyeskedne felesége előtt eltitkolni Tate nővér kilétét. A bökkenő azonkívül,hogy Leslie feljut a társalgóba az, hogy Dr. Hubert Bonny (Horváth László Attila) ismeri a drága Jane-t régebbről és furcsán hallgatja a rengeteg hazudozást, amit a tiszteletes úr-rendes nevén Mortimore-kitalált,hogy eltitkolja az igazságot mindenki elől. Így hát egyetlen megoldás marad David számára, barátját, Hubertet beavatja és megkéri,játssza el Leslie édesapját. Igen, a megoldás jól hangzik, passzol is Huberthez, hisz ő is itt dolgozott annak idején, amikor Jane és David össze-összejártak a laboratóriumba, azonban a szálak egyre jobban összegabalyodnak és egészen addig nem derül ki az igazság, amíg az őrmester fel nem teszi az összes kérdést, amelyekre a választ a hazugságok elhomályosították. A történet azonban nem úgy végződik, ahogy mindenki várná, hanem ha úgy vesszük váratlan fordulattal fejeződik be.

 Ami azonban számunkra, a nézők részére a legrekeszizompróbálóbb, az a rengeteg félreértés , halomnyi ruhacsere és szerep-csere, ami mind-mind a hazugságok bizonyítását szolgálja. A főnővér balesete, Conolly őrmester és a „melegszívű” Dr.Mike Conolly rokoni kapcsolatának felfedése,  a rengeteg Leslie nevű férj, illetve „idegbeteg kutya” és köszvénnyel behozott, aranyérrel műtött páciensek sorozata, majd maga az igazi Mr. Bill Leslie a kórház egyik páciense, aki mulatva figyeli az eseményeket és még egy kis spriccolós játékba is beszáll,melyet az őrmester ruhája fog bánni.

A vígjáték tökéletességén a színészek játéka is csak emel, s ezzel azt hiszem,hogy az évad egyik legjobb darabját nézhettük meg szeptemberben, mi kölcseysek.

Hogy egy „gyors” képet kapjunk arról,milyen színészként megélni a darabot, megkérdeztük Balogh Gábort,  azaz Leslie-t, aki nemrégiben elnyerte a Kelet-Színésze díjat, hogy mit gondol a darabról, szerepéről és hogy milyen hangulatban teltek a próbák J : „Én nagyon szeretem a darabot. Bohózat, de mégis komoly érzelmeket takar. Leslie figurája nagyon is hétköznapi fiatal, aki meg akarja ismerni a sohasem látott édesapját. A szerep fiatalsága, lazasága és érzelmei nagyon közel állnak hozzám. Nagyon hálás szerep, a lázadó fiatal,aki a cél elérése érdekében mindenre képes. Fontos az az akarat, amit a figura magában hordoz. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, sok nevetés, vidámság, felszabadultság…stb., ez mind elengedhetetlen kelléke annak,hogy egy jó vígjáték létrejöjjön.”

Azt hiszem ez a jó vigjáték létre is jött, nem is akárhogyan, úgyhogy,aki esetleg „elfelejtette”J volna megnézni velünk, vagy csak nem ért rá, az mindenképpen pótolja be az előadást, mert garantált két felvonáson át tartó nevetés vár rá!”