Balogh Gábor, a Móricz Zsigmond Színház legújabb társulati tagja tavaly végzett a Gór Nagy Mária Színitanodában, idén pedig már főszerepeket játszik a nyíregyházi színházban. Iskolánk tanulói a Szecsuáni jólélekben láthatták a munkanélküli szerepében, de játszik a Vörös bálban és főszerepeket kapott az Anconai szerelmesek illetve a Tanulmány a nőkről c. zenés darabokban.

Hogy érzed magad a színházban? Hogy sikerült beilleszkedned?
-Nagyon jól érzem magam. A beilleszkedés furán hangzik, mert én itt kezdtem statisztálni 2000-ben. Már akkor megismerkedtem mindenkivel. Most olyan jó érzés, hogy felmegyek a színpadra, és én beszélek.
-Mikor döntötted el, hogy színész leszel és mi inspirált?
-Kezdetben orvos akartam lenni, nagyon szerettem a biológiát és a kémiát. A színészet csak úgy jött az, mint minden eddig az életemben, de ezeket a dolgokat komolyan is vettem. Hobbiból táncoltam, onnan jött a színpad szeretete. Azelőtt soha, még egy verset sem mondtam volna el.
-Milyen szerepek várnak rád az idén?
-Nagyon sűrű a programom, aminek persze nagyon örülök. A Szecsuáni jólélekben ugrottam be a munkanélküli szerepébe, azután jött a Vörös bál. Most pedig az Anconai szerelmesekben Luigi del Soro illetve a Tanulmány a nőkrőlben Egri Péter szerepét bízták rám.
-Van szerepálmod?
-Igen. Ami eddig szerepálmom volt, az az Anconai szerelmesekben Luigi szerepe, amelyet most eljátszhatok. Ez annyira jó érzés számomra, hogy az igazgató úr felkért erre a szerepre.
-Van példaképed?
-Igen. Első számú példaképem- ez nem titok-, Mészáros Árpi volt, aki fölkarolt, istápolt és segített. Amikor elkezdtem komolyan tanulni, felkészülni, énekelni, ő volt az, akire felnéztem. Megváltozott a viszony. Nem negatív irányba, hanem egy olyan érdekes irányba, hogy vele fogom Luigit kettőzve játszani. Fura, hogy ezt elérhettem. Ebben neki is nagy szerepe van. Ő is tudja, megküzdöttem azért, hogy ezt a szintet tudjam hozni, amit kell.
-Mivel töltöd a szabadidődet, amikor nem próbákon vagy előadáson vagy?
-Azon gondolkodom, mikor van szabadidőm. Elsősorban enni és aludni szoktam. Ha van időm, lemegyek a konditerembe, mert imádok mozogni. Szeretek szórakozni, karaokizni. Ha ráérek, akkor kikapcsolódásképpen zenét hallgatok. Természetesen a monoton zenét utálom, mert nincs benne semmi különleges, zeneileg számomra nagyon primitív. Meghallgatok ezen kívül mindent, Bergendytől kezdve a Guns n’ Roses-ig.
-Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
-Nagyon sokat szeretnék dolgozni. Úgy látom, hogy az alapján, ami eddig történt, van itt dolgom. Ehhez sok energiára, türelemre és kitartásra lesz szükségem, mint minden máshoz az életben. Mindent eljátszok, ami jön. Ez lehet Rómeó, Hamlet, Mágnás Miska vagy szerep egy mesedarabban. Az a lényeg, hogy lássam a szépségét, mi az adott szerepben a jó, mitől tesz boldoggá.
-Szeretnél majd visszamenni Budapestre?
-Nyíregyházán születtem, tehát most abszolút itthon vagyok.Nem vágyom vissza. Ott sűrű az élet, futószalagszerű munka folyik, ami a minőség rovására megy. Ha itt értékes dolgokat viszünk színpadra, akkor inkább maradok. Sajnos az anyagiak ebben a szakmában is fontos tényezők. Pesten egy előadásért annyit adnak, mint itt kéthavi fizetésem, és ha ezt nézzük, lehet, hogy azt mondja az ember, inkább feljár Pestre. Árpi sem vágyott innen el, szeretett itt lenni, de ott nagyobb lehetőségek kínálkoztak. Nekem még sokat kell tanulni és dolgozni. A lényeg, hogy mindig magasabbra kell tenni a lécet, nem szabad megelégedni.
-Mit játszol szívesebben prózát vagy zenés darabot?
-Én színész szeretnék lenni, amibe minden beletartozik, akár a szinkronizálás vagy a filmszerep. Elsősorban a prózai szerepek fontosak számomra. Egy prózai színész meg tud állni a színpadon, le tud ülni és közben meg tud szólalni, hogy arra figyeljenek. Nekem az éneklés pluszba jött. Ki kell használni, ha valakinek jó hangja van. De az nem jó, ha egy zenés darab azon alapul, hogy mindenki jól énekel, és van kevés próza a dalok között. Kitűnik, ki kezdte prózai színészként, illetve ki az, aki csak belecsöppent a hangja miatt. Igyekszem egyforma szinten kezelni a kettőt. Ne csak addig legyek jó, amíg énekelek, hanem, amíg előtte és utána lévő szöveget is elmondom.
- Köszönjük szépen! Kívánunk neked sok sikert és kitartást!