Interjúk : Interjú a nyíregyházi műsorkalauzból |
Interjú a nyíregyházi műsorkalauzból
SzKantorEva 2006.02.02. 23:33
Drága történelemtanárnőnk (és újságírónőnk) Szabolcsiné Kántor Éva jóvoltából a műsorkalauzban is megjelent egy interjú januárban...
Goór Nagy Mária színitanodájában végeztél. Mennyire kaptatok ott szakmailag jó alapokat?
Gyöngyösi Tamás a kaszkadőr és karate-edzőm volt, neki nagyon sokat köszönhetek. Olyan szinten dolgoztunk együtt,hogy az utolsó másfél évben kaszkadőrködni is elvitt magával. A Szegedi Szabadtéri Játékokon például a Nabucco című operában idén nyáron a főszereplő dublőreként én gurulhattam le a lépcsőn. Hatalmas élmény volt, mert soha nem álltam olyan színpadon, ahol négy és félezer néző láthatja a produkciót. A hangképzés azonban nem volt komoly szinten az iskolában. Most igyekszem ezt pótolni.
Gór Nagy Mari mennyire vesz részt az oktatásban?
Amikor kezdtünk, két hétig csak vele voltunk. Koncentrációs gyakorlatokat csináltunk, beszélgettünk, megismertük egymást. Aztán elkezdett bennünket igényességre nevelni, hiszen nem mindegy, hogyan nézünk ki, ha közszereplők akarunk lenni. Lehetett tőle tanulni, mert mindig felkaptuk a fejünket, amikor megérkezett. Imádom, mert olyan fiatalos. Reggel felkel fél hatkor, fut, uszodába jár.
Volt ismert tanárod?
Igen. Zsurzs Kati három évig tanított. Nagyon szerettem. Ma is odáig vagyok, ha szinkronban meghallom a hangját. Gyöngyösit már említettem. Ő szakmai téren is nagyon ismert és elismert. Kállóy-Molnár Péter fiatal színészként vesz részt a Tanoda életében.
Mennyien tanultatok egy-egy évfolyamon?
Az első évfolyamon két osztály indult általában 25-25 fővel. Az év végi rosta után többnyire egy osztálynyira apad a létszám. Mi 17-en végeztünk, s nem meglepő, hogy csak hárman dolgozunk színháznál. Kovács Zoltán barátom a Vígszínházban statisztál, s a Pesti Színházban játszik egy kisebb szerepet. Szurdi Miklós most leszerződtette Székesfehérvárra egy vígjátékba. A másik barátom Madár Tamás, aki szintén Fehérváron játszik egy darabban, s egy másikban Bujtor Istvánnal dolgozik a Turay Ida Társulatban. Néhányan statisztálnak egy-egy színházban, de az nem számottevő.
Bár Nyíregyháza a szülővárosod, most már évek óta pesti lakos vagy. Milyennek érzed a helyzetedet itt, a fővárostól távol?
Az én helyzetem minden szempontból sokkal biztosabb és szakmailag előnyösebb, mint az övék, hiszen nagy kihívásokat kapok ezekkel a beugrásokkal. Érhet-e egy zöldfülű kezdőt nagyobb szerencse, mint hogy olyan sikerdarabokban mutatkozhat be, mint az Anconai szerelmesek vagy a Tanulmány a nőkről. Láthatnak még a nézők a Szecsuáni jólélekben és a Vörös bálban. Bár úgy volt, hogy Pesten még játszom Eszenyi Enikő darabjában a Pesti Színházban (Négy lába van a lónak, mégis megbotlik), s a Vígszínházban a Tévedések vígjátékában is volt egy apró szerepem, de nem tudtak egyeztetni. Eszenyi Enikő egyébként sokat segített nekem és Zolinak az indulásunkkor.
Milyen volt a Vígben játszani?
Tanulságos. Ott nincs meg az, hogy előadás után még beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Mindenkinek millió a dolga: szinkronba megy, reklámcastingokra jár... Furcsa volt megismerni egy sor hírességet. Kern András kevésbé közvetlen, de Lukács Sándor tőlem kérdezte meg, hogy vagyok. Azt is tapasztaltam, úgy ment fel valaki a színpadra, hogy nem tudta a szöveget, de csöppet sem izgatta. A vidéknek egy hátránya van, hogy a lehetőségek korlátozottak. Engem is hívnak innen reklámcastingre, meg most futó nagysikerű sorozatokba meghallgatásokra, de hát nem tudok menni. Nem is mennék akármire, de amit ott egy háromnapos forgatáson megkeresnék, az lehet, hogy több lenne, mint a havi fizetésem.
Statisztáltál a Tanoda előtti időkben a Móricz Zsigmond Színház Dzsungel könyve című zenés darabjában. Nem volt furcsa ugyan ide színészként visszajönni?
A kollégák szívesen fogadtak, amiben tudnak, segítenek. Jó érzés, hogy olyanokkal játszhatom együtt, akikre felnéztem. Inkább az volt szokatlan, hogy nem műkedvelőként jövök be, hanem tíztől próbálok, ebédelni is alig van időm, aztán jönnek a fellépések.
Karatéban országos bajnok voltál. Miért választottad ezt a sportágat?
Jártam én lövészetre, fociztam, kosárlabdáztam, de nem jött be egyik sem. A karate önbizalmat adott, akaratra, kitartásra, tiszteletre, becsületre nevelt. Olyan dolgokra, amelyek az életben is fontosak. Legjobb eredményem Egerben az Európa-kupa megnyerése. Ma már nem tudok versenyekre járni, mert ha bevernének egyet, nem tudnék színpadra lépni. A Színművészeti felvételijére így is felrepedt szájjal mentem.
Megkerülhetetlen a kérdés, melyik a kedvenc szereped?
Mindegyik darabban szívesen játszom, mert mindegyik más. Mindegyik tanulságos számomra, mindegyiktől több leszek. De ha választani kell, természetesen a zenés darabokban érzem magam otthon leginkább, bár én szándékosan sosem felvételiztem ilyen osztályba. Azt akarom, hogy az ének, a tánc csak eszköz legyen, mert a dallam olykor önmagától jön be a nézőnek, nem azért, mert én jól adom elő. A prózánál nincs ilyen segítség. Ott csak magamra számíthatok.
|